DIVINA COMMEDIA – Dante, a „Költők legmagasabbja” nyomán
Több, mint 700 éve elkészült a „valaha írt legnagyobb irodalmi mű” (Borges)
Dante szerint az emberiség azért boldogtalan, mert folyamatos háborúskodás és ellenségeskedés uralja a világot. Ennek oka, hogy az emberek egymás javaira törnek, hiszen kiirthatatlan belőlük a birtoklási vágy. A túlvilági utazás és a Túlvilág bemutatása tehát arra szolgál, hogy általa – a bűnösök hibáiból tanulva és az üdvözültek tanácsait követve – a személyes boldogulás, az itt és most elégedettségének kulcsát megismerje. Dantét nem a Túlvilág érdekli, hanem a Földön élő ember öröme. El akarja magyarázni az embereknek, hol hibáznak, és hogy kellene élniük, hogy boldogok lehessenek. Háromrészes táncjátékunk is egyfajta boldogság keresés.
táncjáték három képben Dante műve nyomán
Az emberi boldogtalanság forrása nem külső erőkben, hanem saját működésünkben keresendő: a konfliktusban, a versengésben és a birtoklási vágyban. Egy képzeletbeli utazás különböző állapotokon keresztül tükröt tart elénk, és arra kérdez rá, hogyan élhetnénk másképp.
Háromrészes táncjátékunk a káosztól az átmeneten át egy lehetséges rend felé vezet. Nem történetet mesél, hanem egy belső folyamatot követ: a hibák felismerésétől a változás lehetőségéig. A fókusz az itt és moston van – azon, hogy mit jelent ma a boldogság.
POKOL – A modern káosz
„A Pokol a veszteség és a tájékozódásvesztés tere, ahol az egyén fokozatosan elveszíti kapcsolatát önmagával a világ zajában. A kapcsolódás állandó, mégis az élmény a mély, megosztott magányé. A testek az ütközés, az elutasítás és az összeolvadás dinamikáiban mozognak, ciklikus mintákat ismételve, amelyek soha nem vezetnek valódi kapcsolódáshoz. Minden gesztus a társadalmi nyomásból születik, a valahová tartozás és a láthatóvá válás szükségletéből fakad, egy folyamatos konfliktusban a külső kép és a belső valóság között.
Ez a Pokol nem a büntetés helye, hanem a fogyasztásé: egy néma káosz, amelyben az identitás szilánkokra hullik és feloldódik, tükrözve a kortárs emberi létállapotot.”
Giovanni Napoli
PURGATÓRIUM – A lélek karanténja
„A lelkek a hét főbűn megtestesítésén keresztül változnak, megélt tapasztalatként lakják be azokat. Minden bűn formává és átjáróvá válik, az ébredéshez vezető szükséges küszöbbé. Az ember a saját testén éli meg őket: találkozik velük, keresztülhalad rajtuk, és általuk formálódik, mígnem az, ami egykor árnyék volt, megértetté és meghaladottá válik. Itt a bűn nem elutasított, hanem szembenézett, bejárt és végső soron meghaladott tapasztalat.
Csak ezután vezeti tovább a fény a Paradicsom felé, ahol az átalakulás teljessé válik, és felemelkedéssé nemesül.”
Thomas Martino
PARADICSOM – A jóváhagyott valóság
„A koncepció a Paradicsom emberi léptékű újragondolásából indul ki. Nem transzcendens helyként, hanem bennünk rejlő lehetőségként tekint rá: olyan állapotként, amely a döntéseink és viszonyulásaink eredményeként jön létre. Ahogyan képesek vagyunk a világunkat mások – vagy saját magunk – számára pokollá formálni, úgy képesnek kell lennünk arra is, hogy létrehozzuk a harmónia, a szeretet és a paradicsomi lét valóságát a jelenünkben, amely ugyan nem örök, de tapasztalás és tanulás révén újra és újra megidézhető.”
Czár Gergely
Divine Comedy
DIVINA COMMEDIA – After Dante, “the Supreme Poet”
More than 700 years have passed since the “greatest literary work ever written” (Borges).
According to Dante, mankind is unhappy because the world is dominated by constant warfare and hostility. The reason is that people prey on each other’s goods because they are inexorably possessive. The journey to the Afterlife and its presentation are intended to help the reader learn the key to personal happiness and to contentment in the here and now, by learning from the mistakes of sinners and following the advice of the redeemed. It is not the Afterlife that Dante is interested in, but in the joy of man on Earth. He wants to explain to people where they are making mistakes and how they should live their lives to be happy. Our three-part dance piece is also a search for happiness.
The source of human unhappiness lies not in external forces but within our own functioning: in conflict, competition, and the desire for possession. An imaginary journey through different states holds up a mirror to us and asks how we might live differently.
Our three-part dance piece leads from chaos, through transition, toward a possible order. It does not tell a story but follows an inner process: from the recognition of mistakes to the possibility of change. The focus is on the here and now – on what happiness means today.
INFERNO – The Modern Chaos
“Inferno is the space of loss and disorientation, where the individual gradually loses connection with themselves in the noise of the world. Connection is constant, yet the experience is one of deep, shared loneliness. Bodies move within the dynamics of collision, rejection, and merging, repeating cyclical patterns that never lead to genuine connection. Every gesture is born from social pressure, arising from the need to belong somewhere and to become visible, in a constant conflict between external image and inner reality.
This Inferno is not a place of punishment but of consumption: a silent chaos in which identity shatters into fragments and dissolves, reflecting the condition of contemporary human existence.”
Giovanni Napoli
PURGATORIO – The Quarantine of the Soul
“Souls transform through the embodiment of the seven deadly sins, inhabiting them as lived experiences. Each sin becomes a form and a passage – a necessary threshold leading toward awakening. A person experiences them within their own body: encountering them, passing through them, and being shaped by them, until what was once shadow becomes understood and transcended. Here sin is not rejected but confronted, explored, and ultimately transcended as an experience.
Only then does the light guide one onward toward Paradiso, where transformation becomes complete and turns into ascension.”
Thomas Martino
PARADISO – The Approved Reality
“The concept begins with a rethinking of Paradiso on a human scale. It does not view it as a transcendent place, but as a possibility that exists within us: a state that emerges as a result of our decisions and attitudes. Just as we are capable of shaping our world into a hell for others – or for ourselves – we must also be capable of creating the reality of harmony, love, and a paradisiacal existence in our present, a state that may not be eternal, but can be evoked again and again through experience and learning.” Gergely Czár
Esemény helyszíne: Budapest 1024, Nemzeti Táncszínház (Millenáris Park), Kis Rókus utca 16-20.
Esemény dátuma: 2026. 05. 19. 19.00