Az emberi agy zenével való kapcsolata és a ritmusérzék témája mindig is foglalkoztatta a tudósokat, mégis eddig csak kevés olyan kutatás történt, ami ezt vizsgálta. Nemrég azonban Az ELTE PPK kutatói (Maria de Lourdes Noboa, Kertész Csaba és Honbolygó Ferenc) mélyebben is utánajártak a témának, és meglepő eredményeket publikáltak legutóbbi tanulmányukban.
Mit tudtunk eddig?
A zene az emberiség történelmének kezdete óta kiemelkedő szerepet játszik az életünkben, így sokszor tapasztalhatjuk, hogy ritmusérzékünk személytől függően nagyon eltérő lehet. Ezt eddig a tudósok, a szaknyelvben csak “neurális entrainment”-ként emlegetett folyamattal indokolták.
Hogy történt a kutatás?
A kísérlet közben a résztvevők először különböző zenei részleteket hallottak, miközben agyi aktivításukat EEG berendezéssel figyelték, aztán pedig egy metronóm által adott ritmusra kellett ujjal kopogniuk. A vizsgálatok előtt még a résztvevők rövid távú memóriáját és a zenei képzettségét is számba vették.
„Ahhoz, hogy együtt mozogjunk a zenével, mozgásunkat össze kell hangolni a ritmussal, agyunknak érzékelnie kell a zene ismétlődő, hangsúlyos pontjait, követnie kell a lüktetést”
Milyen eredményekre jutottak?
A kutatás végére meglepő eredmények születtek, ugyanis akiknek az agya jobban követte az első feladat zenei részleteit pontatlanabbnak bizonyultak a kopogós feladatnál, bebizonyítva, hogy a zene lüktetéséhez való túlzott igazodás akár csökkentheti az időzítésünket és rugalmasságunkat.
A kísérlet végére tehát jól láthatjuk, hogy a jó ritmusérzék sokkal inkább függ az adott személy munkamemóriájától, mint például a zenei képzettségétől. Ez bebizonyítja, hogy agyunk azon képessége, hogy egy megadott ritmust pontosan kövessen jóval összetettebb folyamat, mint ahogy azt először gondolnánk.
Forrás: elte.hu